Pap Nikoleta versei (kapcsolatok)

A szem a lélek tükre

Vétek-e, hogy hibáidnak csak annyit mondok,
hogy ő kell nekem?
Nem, nem lehet vétek.
Hisz aki szeret, az mindent szeret:
a rózsát tüskével, a nappalt éjjellel,
a gyönyörű barna szemed, egy icipici zöld pöttyel.
Nem hazudok, amikor azt mondom,
szeretem a hibádat,
hisz néha részemről
ez már gyermeki imádat.
Mert amikor szemed nézem,
tudom, hogy végem,
és érzem, hogy nem szerettem így még sosem.

Barátságod

Köszönöm, hogy meghallgatod
minden pici gondomat,
hisz néha már én sem tudom,
hogy nyugtassam meg magam.
Egyetértesz velem,
még akkor is, ha nincs igazam.
Tudod te is, hogy támaszom,
nem tagadom, mindig te vagy.
De ne aggódj,
mert magadra sosem maradsz;
ott leszek és felsegítelek,
hisz barátságunk a legfontosabb.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
10. H osztály