Rejtett mágia a Máglyában

Hiszek abban, hogy vannak könyvek, melyek igazán várnak ránk, türelemmel, egy polc tetején pihenve. Így történt meg velem is, hogy megpillantottam Dragomán György Máglya című regényét, azonnal megragadta a figyelmemet. Olyan érzés volt, mintha megszólított volna, és rejtett mágiával vett volna rá, hogy olvassam el. Nem is gondolkodtam sokat, lekaptam nővérem könyvespolcáról, és beültem a hűvös szobába olvasni.

Egy 13 éves lány, Emma perspektívájából éljük át a történéseket, melyek olykor elég különlegesek. Szülei hirtelen elvesztése után nevelőotthonba kerül, s egy kevés idő múlva megismeri – eddig számára ismeretlen – nagymamáját, aki hazaviszi, és mindenre megtanítja, amire csak képes egy igazi nagymama. Varázslatos tettek veszik körül a lányt, például földből sárembert készítenek, vagy hangyákkal ismerkedik nem hétköznapi módon. Lassan még jobban megkedveli a helyet és vele együtt a nagymamáját is. Míg a főszereplő megtanulja az életet, a szerelemmel is kalandba keveredik egy különleges fiú személyében.

Ami számomra leginkább tetszett a regényben, az mégis Emma bátorsága és kitartása az események során. Nem rémült meg semmitől és senkitől, magabiztos volt. Úgy bírta a fájdalmat, ahogy azt nagyon kevesen. Talán az utolsó fejezetben mutatta meg leghatározottabban merészségét, amikor nagymamáját elvitték. A lány gondolkodás nélkül elindult egy barátjával segíteni, és épségben hazahozni szeretett hozzátartozóját, ugyanis rettegett attól, hogy valami baja esik, és őt is elveszíti, mint a szüleit. Ezért mindenki elé bátran odaállt, nem hátrált meg senkitől.

Úgy gondolom, ezt a könyvet minden kamasz lány legalább egyszer elolvashatja, mert tökéletesen ábrázolja azokat a lelki és fizikai nehézségeket az életben, melyekkel bármikor találkozhatunk, melyekre nem ismerünk még megoldásokat, csak idővel tapasztaljuk őket.

Kalmár Zsanett,
Szalárdi Általános Iskola,
7. osztály