Érzelmek közti egyensúly – Agymanók

Élete során az ember rengeteg tapasztalatot szerez, és rengeteg érzelemet is él át ezzel együtt.

Az érzelmek bemutatására remek példa a Pixar Agymanók című filmje. A filmben az érzelmek kicsi, színes figurák képében mutatkoznak meg, akik a fejünkben élnek, a Fejhadiszálláson, és ők felelnek azért, hogy hogyan reagálunk bizonyos dolgokra, milyen érzéseket váltanak azok ki belőlünk. Az egyszerűség kedvéért csak öt érzelem szerepel a mesében, Derű, Bánat, Undor, Harag és Majré karakterek alakjában.

A mese az érzelmek egyensúlyára világít rá, és megmutatja, hogy minden érzelem (úgy pozitív, mint negatív is) kell ahhoz, hogy meglegyen az egyensúly, és működni tudjunk, mint érző emberi lények.

Ezt onnan lehet tudni, hogy a történetben a bonyodalom során két érzelem, Derű és Bánat is eltűnik a Fejhadiszállásról, és a maradék három érzelemnek, Haragnak, Majrénak és Undornak kell helyettesíteni őket, ám nem igazán tudnak helytállni új szerepükben, így Riley fejében felborul ez a bizonyos egyensúly.

Derű jelenléte is az érzelmek egyensúlyára utal. Ha megfigyeljük, az érzelmek közül Derű az egyetlen pozitív érzelem (a második részben szintén ő marad az egyetlen pozitív érzelem, ami ezt csak megerősíti). Ennek ellenére viszont Riley-nak nincs szüksége több pozitív érzelemre. Derű jelenléte elég az egyensúly megtartásához.

Egyesek ez után biztos azt gondolják, hogy de Derű egyedül hogy elég ennek az egyensúlynak a megtartásához? Nem kéne mellé több pozitív érzelem? A válasz az, hogy nem. Több pozitív érzelem jelenléte ugyanúgy felborítaná ezt az egyensúlyt. Kijelentésemet az is alátámasztja, hogy Riley-t nagyrészt Derű irányítja a film elején, és a főemlékek üveggömbjei is mind sárgák, azaz boldog emlékei vannak. Derű emellett nem igazán hagyta érvényesülni a többi érzelmet, nagyrészt Bánatot, és ez vezetett a bonyodalomhoz. A film végére, amikor már „visszatér” a rend, nem csak boldog főemlékek lesznek, hanem vegyesek (boldog és szomorú). Azzal, hogy Derű hagyta, hogy ne csak boldog főemlékei legyenek Riley-nak, gazdagította a személyiségének szigeteit, és belátta, hogy nem mindig lehet derűs az élet, nem is kell mindig az legyen.

Nem is tudnám elképzelni magunkat úgy, hogy csak egy érzelmet vagyunk képesek kifejezni egész életükben, nem lenne rendjén. És nem én vagyok az egyetlen, aki ugyanígy vélekedik a dologról. Ahogy egy másik cikkben is meg van fogalmazva: „Én személy szerint bele is őrülnék, ha állandóan derűs kellene legyek.”

Szűcs Evelyn,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. B osztály