A függőség ördögi köre

„Minden függőséggel küzdő ember ugyanolyan. Ez nem igaz: mindenki másképpen és más mértékben válik kiszolgáltatottá egy szernek, és mindenki másképpen tud megküzdeni vele. Vannak hasonlóságok, de a különbségek sokkal fontosabbak.” (Máté Gábor, 2021)

Biztos vagyok benne, hogy mindenki, legalább egyszer olvasott már egy cikket, ami Életstílusok cím alatt szerepelt. Általában az a szerepük, hogy tájékoztassák az olvasót arról, hogy mi is történik, ha nem él egészségesen, vagy esetleg tippekkel, tanácsokkal látják el, amik segítenek ezt az életstílust megváltoztatni. Na de mi van akkor, ha valaki épp ellenkezőleg éli az életét, és változtatni sem szeretne rajta? S mi a teendő akkor, ha ez a döntés a körülötte lévőket is magával sodorja? Mindenki egy káros szenvedély rabja, akkor is, ha nem vallja be magának. Mivel minden ember különbözik, ezért abban is eltérünk, ahogyan feldolgozzuk a traumákat és csalódásokat. Van, aki egyből segítséget kér, de a többség csak akkor mer szólni róla, amikor már súlyos a helyzet, vagy amikor már túl késő.

Legtöbb esetben a barátok hamarabb kapcsolnak, mint a szülők. Mint minden probléma, a függőség is hatással van az ember szeretteire. Ők azok, akik kénytelenek elfogadni, hogy ebben a helyzetben tehetetlenek. Ők azok, akik minden nap hordozzák a súlyát annak, hogy akivel még tegnap ostoba dolgokon nevettek, ma már egy idegen számukra, s nem egy konfliktus miatt, hanem szimplán a függőség átvette az uralmat szeretteik felett. A mai, internet körül forgó világ napról napra gyorsabban halad, és amire oda jutunk, hogy felemeljük a fejünket a telefonból és körülnézzünk, a gyerekkori barátaink már rég egy kábítószer rabjai. Az együtt töltött évekből csak az emlékek maradnak meg, és a vágy, hogy minden a régi legyen.

Manapság többször szerepel egy tinédzser szótárában egy kábítószer neve, mint az a szó, hogy „szeretlek” vagy „bocsánat”. Évtizedek óta globális probléma a droghasználat, viszont mindenki megtanul vele élni, és szépen, lassan besöpri a hatalmas szőnyege alá, ahol a többi megoldatlan problémája fulladozik. Ez a döntés a „Kinek nem szűre, ne viselje” elven fut. Sajnos, ez nem egy megoldás, tudván, hogy egy csalódás is képes az embert eljuttatni az élete legmélyebb pontjára. A függőség emberi dolog, viszont elmagyarázni lehetetlen. Három kulcsfogalma: az élvezet, a megkönnyebbülés és a vágyakozás. Nem te vagy a felelős a traumádért, függőségedért, és soha nem szabad egy percig sem szégyenkezni miatta. De te vagy az, aki a legtöbbet tehet a gyógyulásodért!

Tapaszi Jessica, 11. E osztályos tanuló írása
a nagyváradi Ady Endre Elméleti Líceum Mi újság, Ady? című diáklapjában