tudás

Hosszú láb, rövid láb… – Hova is érhetünk fel?

Egy ideje foglalkoztat a kérdés, miért is epekedünk egyre több és több után? Azt hiszem, a vérünkben van, s önkéntesen tévedünk folyamatosan a tudomány birtoklásának zsákutcájába. Anno a természet rejtelmeit fedeztük lassacskán fel, hiszen már akkor is elsődleges célunk volt a tudásunk gyarapítása. Az evolúció során kézen fogva vezényelt minket a kíváncsiság és a többre vágyás, s igaz, utunk felénél sem tartunk, mégis milyen szépen megtelt társadalmunk polca eszmei értékekkel, ugye?

            Az ember már a kezdetekben is a tevékeny és fejlődő élőlények dobogóján állt, mivel hamar elkezdett az ösztönei fogságából kiszabadulni, megtanult uralkodni az öntudatlan énjén. Ezek a jelentős változások sok mindent felhalmoztak a mai embernek, s a hosszú időt igénybe vevő folyamatok eredményezik azokat az életkörülményeket, melyekben a mindennapjainkat éljük.

            Mostanában is elengedhetetlen az, hogy új gondolatok szülőatyjai legyünk. Úgy hiszem, igazán fontos a határaink feszegetése, ez az első számú alappillére a fejlődésünknek. Olyan meghatározó felfedezések magjai lehetnek akár az egyszerű elmélkedések és megfigyelések, amelyek nem csak minket, hanem a többi embert is előre vihetik.

            Annyi újjal gazdagodtunk a véletlenek jóvoltából! Például a penicillinnel, ami pusztán egy trehány bakinak és Alexander Fleming bakteriológusnak köszönhető, mégis az egyik leggyakoribb antibiotikummá vált a gyógyszeriparban, vagy gondoljunk akár a Newton fejére eső almára, amelyből a gravitációelmélet született, és még számos fizikai megfigyelést is elindított.

            Van egy mondás, miszerint minél többet tud az ember, annál jobban tudatosul benne, hogy még mennyi minden vár megfejtésre… Az igazság az, hogy a tudás fáját sajnos ölbe tett kézzel nem lehet megmászni. Ahhoz, hogy újabb és újabb kapuk nyíljanak, használnunk kell a két vállunk közötti fejet, és meg kell mozgatnunk azokat a fogaskerekeket, melyek az előrehaladásunk gépezetét működtetik.

            Nemes egyszerűséggel, aki gondolkodik, az gyarapszik, és a tudás az, amit az ember hosszú távon kamatoztatni tud. A gondolatok anyák, és tettek a gyermekek, mint mondani szoktam.

            Mai napig vannak dolgok, amelyek megkérdőjelezésre, felfedezésre, megfogalmazásra várnak. A filozofálás, elmélkedés az emberi lét legnemesebb tevékenysége, ne féljünk hát alkalmazni! El sem tudjuk képzelni, mennyi mindent hagyhatunk a jövő nemzedékére, ha tevékenyen és eredményesen éljük le az életünket, hiszen lényeges törekedni a még fel nem tárt újdonságok leleplezésére.

Ne féljetek belekezdeni valami újba, mindennek megvan a folyamata, és senki sem születik többel. Mindenki a nulláról kezdi, s ahhoz, hogy valamiben jó legyen az ember, először rossznak is kell lennie… Bob Ross filozófiájával élve, egy kicsi gyakorlás, és le fog sokkolni, mire vagy képes. Soha ne felejtsétek, nem létezik olyan kemény, izzasztó munka, ami nem hozta volna meg a gyümölcsét akár most, akár a jövőben!

Szallós Kinga Fruzsina,
Nagyváradi Művészeti Líceum,
11. D osztály