Egészségügyi állapotok… – egy tinédzser szemszöge

Sokszor hallhattunk már jogos vagy épp alaptalan kritikákat a román egészségügyi rendszerről. Akárhányszor egészségi problémánk van, és szakértői segítségre szorulunk, valahogy egyre csalódottabbá, kiábrándultabbá válunk, és mintha egyre szentebbül hinnénk azt, hogy „aki bemegy a kórházba, az már soha nem jön ki élve”. Igaz állítás ez? Valóban ilyen rosszak lennének a kórházi körülmények? Nos, attól függ. Én, akarva-akaratlanul, utánajártam az ügynek, és… maradjunk annyiban, hogy amit láttam, nekem nem ad túl sok okot a bizakodásra.

            A járványkórházról, mely már 206 éve működik Nagyváradon, sajnos el is lehet mondani, hogy úgy néz ki, mint ahol 206 éve nem történt semmiféle felújítás. Romos és penészes falak, ürülékszag a folyosókon, csüngő csövek, egyéb horrorfilmbe illő képek, melyeket itt egyszerűen kórháznak hívnak. Véleményem szerint, a higiéniai körülmények egyáltalán nem megfelelőek egy kórháznak, sőt talán más helynek sem. Nincs meleg víz, tehát mosakodni, tisztálkodni rendesen nem is lehet odabent, és a mosdókat sem takarítják normálisan. Ez viszont talán az egész kórházra jellemző. Én az Infecțioase II. osztályra voltam beutalva, ahol a dolgok ennél kicsit rosszabbak…

            Milyen értelemben rosszabbak? Persze, mivel fertőző osztály, nem szabad kijárni a kórteremből, és minden látogatást le kell zavarni két óra alatt, délután 3 és 5 óra között. Ez igen kellemetlen helyzet, mivel az embert reggel 5-kor felkeltik, és este 11-ig nem igazán van, mit csináljon… De mivel ez egy fertőző osztály, érthető, így ez nem tekinthető rendes kritikának; Wi-Fi sincs, ami nem lenne hatalmas gond, de ha már az ember napi akár 15 órát tölt ébren, akkor eszébe jut, hogy jó lenne, ha tudna barátainak írni, miközben telefonon beszél. Ezek csak megjegyzések, hátha enyhítek a hangulaton (azért ne legyünk annyira letörtek).

            Az utolsó fő kritika a tarsolyomban az étel. Ha a kórteremből egyetlen ember különleges diétát igényel, mindenki más diétás menüt fog kapni, ami igen kellemetlen. A mi kórtermünkben, például, a vérnyomásos páciensek miatt mind sótlan kenyeret kellett együnk. Sokszor kaptunk gusztustalan, ízetlen, szinte ehetetlen ételt, és reggelinél, a parizer mellé lekvárt kaptunk. Arra senki nem gondol, hogy ez nem egy nyerő kombináció?

            Befejezésképp: kerüljük-e a kórházat? Amíg csak lehet, szerintem igen. Súlyos betegség esetén persze vállaljuk be a körülményeket, és kezeltessük magunkat (az amúgy nagyon kedves és megértő) szakorvosokkal, mivel hamar kikezelnek, és nem tartanak bent sokáig (sőt épphogy szabadulnának tőlünk), de teljes mértékben megértem azokat az embereket is, akik semmi áron nem szeretnének kórházba menni, hiszen számos helyen a körülmények tényleg elfogadhatatlanok, és van oka az embernek bizonytalannak lenni afelől, hogy egészségesen hazamehet-e még valaha…

Kovács Dávid István,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. D osztály