Barátok vagyunk még – Magyari Zsófia verse
Ugye?
Mert nem írsz már hajnalban,
hogy gondjaidat nekem elmondd,
mindazt, amihez másnak nincs semmi köze.
De azért barátok vagyunk még, ugye?
Reggel találkoztam anyuddal a boltban,
azt mondta, hogy nagyot nőttem, reméli,
hogy még lát engem a jövőben.
Barátok vagyunk még, ugye?
Porosodott közös képeinken
még csak ketten mosolygunk, de a végtelenbe.
Majd másokkal posztolsz egy story-t,
és elgondolkodom azon, hogy barátok vagyunk még, ugye?
Visszanézek gyerekkorunkra,
ahol együtt másztunk a homokba,
és az volt a legnagyobb gondunk,
hogy a csúszdán túl lassan csúszunk.
Tudom, hogy ha újra egymáshoz sodor az élet,
újra egymásra hangolódunk rögvest.
Megtaláljuk, amit egymásban szerettünk,
és talán még többet is felfedezhetünk.
Köszönöm, hogy egy ideig barátomnak mondhattalak,
és hogy az emlékeim veled csak úgy rám omlottak.
Elfogadtam azt, ahogy az élet alakult,
hogy valahol mi örökké barátok maradunk.
Inspiráció:
Magyari Zsófia,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. E osztály