Léteznie kell egy ennél jobb világnak

Bevallom, az utolsó néhány alkalommal keserű szájízzel távoztam a nagyszínpadi előadásokról. Amellett, hogy nem tudtam azonosulni a darabokkal, úgy éreztem, a modern elemeket tartalmazó rendezés csak elront mindent. A váradi feldolgozásokban számomra kicsit túl sok volt a hangoskodás, az indokolatlan üvöltözés, visítás, a különleges effektek, akkor is, amikor semmi szükség nem lett volna rájuk, amúgy is nehezen emészthető színdarabokban. Számomra ettől nem lett feltöltődés színházba járni, a fentebb említettek nem a humort képviselik, inkább élvezhetetlenné tettek mindent.

Nagyon sok dolog kavargott bennem, amikor megláttam, hogy ebben az évadban A padlást is színpadra viszik a mi színészeink. Először fordult elő, hogy egy olyan darabot mutattak be, melyet már előzőleg is ismertem. Azelőtt csak online láttam, de nagyon tetszett a zenéje, a története és a mondanivalója is. Éppen ezért viszonylag komoly elvárásokkal ültem le a nézőtérre, de szerencsére azt mondhatom, kellemesen csalódtam.

Szerencsére ezúttal a „mieink” nem igazán nyúltak a darabhoz, hanem megőrizték azt eredeti formájában. A szereposztás szerintem a lehető legjobb volt, mindegyik színész valóban beleillett a szerepébe.

Bár a musical története egyszerű és inkább egy meséhez hasonlítható, komoly mondanivalója is van. Szerintem legalább két különböző szemszögből közelíthető meg az, hogy valójában mit is akar az előadás átadni. Azok számára, akik a dalszövegeket nem igazán érzik át, nem tudják a zenék lényegét leszűrni, valóban nehéz lehet megérteni ezt a musicalt, hiszen a lényeg a dalokban van. Azok voltak a pillanatok, amikor a hideg végigfutott a hátamon, vagy igazán közel került a szívemhez az adott szereplő mondanivalója, akár könnyes szemmel és jóleső borzongással tudtam azonosulni az így kibontakozó mélyebb jelentésekkel.

Az első és legkézenfekvőbb az elvágyódás a lelki béke és egy, csak a képzeletünkben létező, ideális világ felé. Jelen van a fiatalember, aki nem találja a helyét ebben a világban, és egyben kíváncsisága is hajtja afelé, hogy megismerjen egy másik világot is. Ehhez társul az ember évezredek óta fennálló érdeklődése a halál utáni „élet” iránt. Ezt a két témát bontogatja a Fényév távolság című dal, melyben megvan egy bizonyos ellentét a kíváncsiság és az ismeretlentől való félelem között.

Véleményem szerint nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez a musical a kommunizmus idején íródott, amikor a szabadság és a szólásszabadság is igencsak korlátozva volt. Úgy gondolom, hogy ebbe a mese alakba beágyazva volt az megvalósítható, hogy nyilvánosan kimondják azt, változásra van szükség, hogy az a világ, melyben éltek, nem tudta boldoggá tenni őket. Ahhoz hasonlóan, hogy a történet szereplői is be vannak zárva a saját életükbe, határok között tudnak csak létezni, ugyanúgy a 20. századi kelet-európai ember is határok között kellett élje az életét. A musical bizonyos dalszövegei ezt a fajta vágyakozást fejezik ki, valamint annak a gondolatát, hogy bár konkrét bizonyíték nincs, mégis léteznie kell egy ennél jobb világnak. Ugyanezt a burkolt vágyat találjuk meg például a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalben is, ahol megjelenik a Menni kéne című dal.

Összességében, nagyon örülök, hogy véget ért számomra a váradi társulat negatív szériája, és egy igazán tartalmas darabot láthattam autentikus előadásmódban. A padlást mindenkinek csak ajánlani tudom, úgy gondolom, még nem tekinthető elavultnak, és a mai világunkban is fontos a mondanivalója.

Ács Kristóf,
Ady Endre Elméleti Líceum,
11. E osztály