Elégedettek az elégedetlenségben…

„Ha viszont a gyerekeket kérdezzük, hogy mennyire elégedettek az életükkel, akkor a mexikói és a romániai gyerekek állhatnak dobogóra, a hollandok mellett.”

Ez a mondat jött velem szembe egy, a konyhaasztalon árválkodó, unalmamban átlapozott Nők Lapjában.

Hűha… Nehéz lenne szó nélkül hagyni, és el is gondolkodtam, hogy miért lehet így. Az életminőségi adatokat elemezve megtudhatjuk, hogy a lista élén Finnország, Norvégia, Dánia és Svájc helyezkedik el.

Minek is örülünk? Annak, hogy két fülünk van, és mégsem vagyunk szatyrok? Lehet, hogy csak egy besavanyodott és mentálisan fáradt 18 évesnek tűnik ilyen tragikusnak a helyzet. Azért nézzünk körül, és feltűnik, hogy országunkban hatalmas a szegénység, sok családban épp ezért szükséges, hogy a 15 éves gyerek is dolgozzon, hisz enélkül a plusz jövedelem nélkül bizony nem minden nap kerülhetne friss étel az asztalra. Ez a sajnálatos tény pedig azt vonja maga után, hogy az illető kamasz kimarad az iskolából, és nem fejezi be a tanulmányait. A vidéki környezetből származó gyerekek egyötöde még a 8. osztály végéig sem jut el. Emellett megfigyelhető az is, hogy a romániai középiskolások átlagosan csak az órák 71 százalékán vesznek részt. De mit csinál az, aki nem az iskolában van, akár 1-2 órát, napot hiányzik, vagy akár az élete hátralévő részében soha többet az iskola felé sem néz? (persze amellett, hogy tönkreteszi az életét és megfosztja magát a lehetőségtől, hogy kiszabaduljon a környezetéből…) Lehet, hogy jut ideje élni is egy kicsit!

Véleményem szerint ezek az adatok mind összefüggnek azzal, hogy a romániai gyerekek elégedetebbek az életükkel, mint más, fejlettebb országokban élők. Sajnos az oktatás színvonala, nagyon kevés iskola kivételével, valóban egy kis kétéltű állat hátsó fertálya alatt van, ami a kölcsönös érdektelenség eredménye. A hátrányosabb helyzetű családok körében a gyerekek megfelelő oktatásban való részesítése nem mindig tartozik a prioritások közé, részben azért, mert anyagilag nem engedhetik meg maguknak, részben meg azért, mert nem érzik ennek fontosságát. Valóban csak a felelőtlenség lenne a dologban? Talán inkább a tudatlanság. És így jutunk el ahhoz a régóta fennálló kijelentéshez, hogy az együgyű ember boldogabb. George Orwell nagyon jól megmondta ezelőtt 60 évvel, hogy A Tudatlanság: Erő, és ennek értelmét csak most, a közösségi média és az influenszerek által uralt világban értjük igazán. Már aki érti… Lehet, hogy A Tudatlanság: Erő és Boldogság is egyben.

Ács Kristóf,
Ady Endre Elméleti Líceum,
11. E osztály