Az egyedüllét univerzuma – Válhat a hasznodra is!
Biztos vagyok benne, hogy a legtöbbünk ismeri azt a mondást, miszerint az ember egy társas lény. Ehhez nem fér semmi kétség, hiszen számtalanszor úsztunk olyan megpróbáltatások hálójában a történelem során, ahol tanúbizonyságot nyert a tény, igenis szükségünk van egymásra.
Vajon mi a helyzet akkor, ha azt mondom, a testnek, valamint az elmének ugyanolyan szüksége van az egyedüllétre, mint a közösségben töltött időre?
Maga az egyedüllét eltér a magánytól, két végletet alkot, egymás között hatalmas űrt hagyva. A magány egy kényszerállapot, az egyén, aki átéli, nem feltétlenül tehet arról, hogy magányos, ugyanis magát az érzést a közvetlen környezet és az abban történő változások is nagyban befolyásolhatják. Egészségügyi szempontból sem a legrózsásabb, úgy testileg, mint lelkileg számos betegséggel járhat a közösségtől való teljes elszigeteltség. Példának okáért ide sorolható a demencia, a szellemi leépülés rizikója. Napjainkban a közösségi média is rányomja erre a bélyegét, folyamatosan impulzusok által hat az érzelmeinkre, ha bármi történik is velünk, szempillantások alatt megoszthatjuk bizalmasunkkal, ismerőseinkkel, és éppen emiatt kelti azt az érzést, hogy sosem vagyunk egyedül. Ez által sajnos az élő kapcsolataink árnyékát tapasztalhatjuk meg, és ebből fakadóan még félelmetesebbé válik a szemtől szemben történő beszélgetésekre várni. A magány érzését illúziók csökkentik, miközben a négy fal között ülünk, tök egyedül.
Ezzel szemben azonban az egyedül töltött rövidebb-hosszabb idő rengeteg pozitív változást hozhat az életünkbe! Gondoljunk csak bele, mennyire fontos az, hogy önmagunkkal is törődjünk legalább olyan mértékben, mint a barátainkkal, ismerőseinkkel. Tapasztalatból mondom, hogy a személyiségfejlődésben, az önvalónkkal való megismerkedésben nagy szerepet játszik az egyedüllét. Fel sem tudnám sorolni, mennyi mindent tárt fel előttem akár egyetlen egyedül eltöltött nap a vakációban, egy jó kis séta, vagy pár perc várakozás a város egyik random padján ülve.
Pszichológusok felmérései is alátámasztják, hogy néhány eltöltött óra saját magunk társaságában a depresszió elkerülésében is nagy szerepet játszik, emellett javítja az ember empatikus képességeit, növeli a kreativitást, a motivációt és produktivitást. Ebből kifolyólag az agy automatikusan dopamint kezd el termelni, tehát az eredményes énidő csupa meglepetéssel gazdagíthat minket.
Összességében elengedhetetlen, hogy saját magunkkal is időt töltsünk. Egyáltalán nem ciki leülni egyedül egy étteremben, megenni a kedvenc ennivalónkat, meginni a kedvenc kávénkat egy hosszú nap után. Nem ciki felülni a repülő üzemmód első járatára egy jó könyv társaságában, utazzunk el bátran a saját kis lakatlan szigetünkre! Nyugodtan járjunk el közösségi programokra akkor is, ha a barátaink épp nem érnek rá.
Higgyétek el, ha így cselekedtek, a nap végén büszkén és vidáman fogjátok álomra hajtani a fejeteket! 🙂
Szallós Kinga Fruzsina,
Nagyváradi Művészeti Líceum,
11. D osztály