Esti randevú – Rácz Viktória verse

Esti randevú

A szemembe néztél,
S én a tiedbe.
Esthajnal fénye
Gyulladt meg benne.

Vénusz magzatja?
Vagy Apollón gyermeke?
Elragad, elrabol a csodás lelke.
Oh, mily meghitt, mily könnyed
A szájának beszéde.

Mint folyófű a vérszínű pipacsra,
Úgy kúsznak ujjaim a csuklódra.
Dobogó szívem az életet érted pumpálja,
Együgyű lelkemet így mosom tisztára.

Találkát viszont most már
Csak esténként szervezünk.
Testünk nem érintkezik,
Csak tekintetünk.

Oly szépen ragyogsz,
Elképedve vagyok csodálód.
Éjt hozó Nüx nem lett halálos bárdod.
Gondolkodom, tűnődöm,
Vajon melyik csillag lehet a barátod?

De már nem beszélsz hozzám,
Elcsitult hangod.
Csillagfény virágaid
Már csak álmaimban adod.

Rácz Viktória,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
9. H osztály