Miért jó pedagógusnak lenni? – Gondolatok pedagógusnapra
Már kisiskolás koromban tudtam, hogy pedagógus szeretnék majd egyszer lenni. Hogy miért? Talán azért, mert már akkor szerettem a kisebb gyerekeknek magyarázni, élveztem, amikor terelgethettem őket. Vagy azért, mert volt egy nagyszerű tanító bácsim, aki példaképpé vált. Felnéztem rá, hiszen egész lénye kedvességet, türelmet sugárzott, és emellett következetesen tanított. Mindent elsajátítottam az ő segítségével, amire szükségem volt a továbbiakban. Ezután diákéveim alatt mindig találkoztam olyan tanárral, akitől a tananyag mellett emberségről is mintát kaptam. És úgy gondolom, ez a lényeg!
A „jó pedagógus” a tananyag mellett nyújtson megfelelő példát arra, hogyan kell emberként élni: hogyan lehet különböző helyzeteket kellőképpen kezelni, hogyan lehet eltérő szituációkra bölcsen reagálni, hogyan kell viselkedni, és még sorolhatnám. Régimódinak tűnhet ez a „példaértékű pedagógus”-felfogás, de mindképp szükségesnek tartom. Szükséges, hogy a tanár mind viselkedésében, mind beszédmódjában, mind öltözködésében pozitív példa legyen a diákok előtt. Hiszen a gyerekek azt teszik, amit a felnőttektől látnak. És, ha azt akarjuk, hogy a mai generáció erkölcsös felnőttként élje majd az életét, akkor megfelelő mintát kell számukra tükrözzünk a személyiségünkkel. Legyen ez egy fontos cél a tanárjelöltek oktatása során is!
A másik fontos tulajdonságot a nyugalom fogalmával határoznám meg. A diákok iskolai napjaiba próbáljunk nyugalmat csempészni. A tanár személyisége, az óra légköre nyújtson megnyugvást a tanulóknak. Ne félelemből tanuljanak, végezzék el a feladataikat, hanem kötelességtudatból. Abból a felfedezésből, hogy maguknak tanulnak. Nem a tanárnak. Nem a jegyért. A jövőjük a tét! Éppen ezért fontos, hogy szeretetteljesen támogassuk őket a felkészülés útján.
Kicsit elkalandoztam a számomra „ideális pedagógus” tulajdonságaiban, de úgy gondolom, nem vagyok ezekkel a gondolatokkal egyedül. Illetve mindezen jegyek összefoglalják azt is, hogy miért jó pedagógusnak lenni. Számomra azért, mert a mindennapi tananyag mellett emberségre is nevelhetek. És akkor is, ha osztályonként egy diák ragad meg egy-egy fontos tulajdonságot, akkor is megéri. Megéri azt látni, hogy az elvetett mag megtermi gyümölcsét, ha csak néhány kertben is. És megéri, amikor a végzős diákok szavait olvasva látom, nem volt hiába.
Végezetül egy ballagó diák szavaival kívánok minden kedves kollegának örömteljes pedagógusnapot!
„Nekem a magyar óra egy élmény volt. Végre, nem úgy ültem be egy órára, hogy izgulok! Megnyugvás volt.”
Ui. A diákoknak üzenem: mindig járjatok nyitott szemmel, kövessétek a jót!
Pălcuţ-Bereczki Andrea-Brigitta,
magyar nyelv és irodalom tanár