Márkus Zotya versei

Intelligencia

Amit nem érthet meg, az
Csak a bolond ember gondja.
Okosabb is lehetne,
De nem lesz az, ha csak mondja.

Eszes ember mókázhat a
Világ bolondjával,
Mire ő azt megérti, az
Okos messze szárnyal.

Eljön majd az az idő,

Mikor már a bolondok
Azt mondják:
Mindez sértő, fejezd be!
Vagy ha nem, csúnyát mondok!

Vissza kell majd fogja szavát,
Ha jót akar magának,
Nehogy áldozatul essen
Sok ember baromságának.

René Magritte, The Happy Donor

Gyengepontok

Amint a szomorúfűz
Valahogyan lekonyul,
Az egész világ lelke,
Állapota beborul.

Mindenkinek nagy bánat
Rejlik az arcán,
De hét szomorúságot
Hordoz katica a hátán.

Az a hét szomorúság
Jelenti a búkat,
Melyeket az egész világ
Elkerül és bújtat.

Egy ember sem szereti,
Ha ismerjük búját,
Mert akkor nem figyeljük,
Hogyan járja útját.

Márkus Zotya,
Ady Endre Elméleti Líceum,
10. D osztály