A STRESSZ MINT LEGJOBB BARÁT

Bizonyára mindannyian tisztában vagyunk azzal az érzéssel, ami folyton körülvesz bennünket, ha valami olyasmi történik, ami miatt aggódunk. Ezt már jól ismerjük, sőt el is neveztük stressznek. Ugye ismerősen hangzik? Bizonyára tudjuk már mennyire szörnyű is tud lenni ez esetleg egy vizsga előtt/közben, vagy egy fontosabb szerep, szavalás vagy bármilyen színpadi előadás idejében. Izzadó test, kéz, remegő karok, hidegrázás és persze kusza gondolatok… ezek mind nehezítenek a helyzetünkön, ráadásul pont ott és akkor, amikor a legnagyobb szükségünk lenne a nyugodtságra.

Na de mit szólnál ahhoz, ha én most azt mondanám, hogy a stressz válhat előnyödre is?

Egy csapat kutató egy érdekes felmérést folytatott néhány emberen. Két csoportra osztották őket. Az első csoportnak azt állították, hogy a stressz megbénítja az embert és ettől nehezen, vagy esetenként egyáltalán nem tud fókuszálni az adott feladatra. Ellenben a másik csoportnak arról tartottak előadást, hogy a stressz felerősíti az embert, felpörgeti, és emiatt a szervezet sokkal jobban fogja az adott feladatot teljesíteni. Érdekes mód, mindkét állítás igaz, a kutatók egyik csoportnak sem hazudtak. Hogy lehetséges ez?! Hiszen a két csoport két ellentétes állításról hallgatott előadást, akkor hogy lehet mindkettő igaz? Nos, a válasz igen egyszerű.

A stressz csodával határos módon egyszerre lehet bénító, ugyanakkor feltöltő hatással is. A lényeg abban rejlik, hogy TE hogyan tekintesz rá. Ha nem próbálod elfogadni a stresszt, mint jótékony hatású „szert” akkor a lehető legkellemetlenebb módon fogod megélni és ahol tud, csak bénítani fogja a szervezetedet. Lényegében a stressz maga nem azért „keletkezik” a szervezetedben, hogy hátráltasson, hanem pont azért, hogy felkészítsen téged az elkövetkezendő megpróbáltatásra.

A stressz valóban sosem volt meg lesz jó érzés, én is tudom, hiszen számtalan helyzetben ér minket, és szerintem te is jól ismered ezt, kedves olvasó. Ilyenkor adrenalinnal töltődik fel a szervezeted, ami nagyon jó hatású, hiszen sokkal jobban felpörget, mint egy reggeli kávé, viszont a mellékhatásai sem elenyészőek: izzadás, viszketés, reszketés stb. Viszont, ha egy picit másképpen viszonyulunk ehhez a jelenséghez, felfoghatjuk úgy is, hogy a stressz „drukkol” nekünk, hogy sikerüljön a megpróbáltatás. Ha pedig ezt a drukkot elfogadjuk és megtanuljuk értékelni, a stressz hatásai sem jelentenek már olyan nagy problémát.

Egy picit térjünk vissza a kutatáshoz: az első, „a stressz megbénít” csapatnak a megpróbáltatás során az ereik összeszűkültek, és így megnőtt a vérnyomásuk, ezáltal pedig frusztráltabbak lettek, és kevésbé tudták jól teljesíteni a feladatot. Ellenben, a „stressz megerősít” csapatnak az erei a legfeszültebb helyzetben sem szűkültek össze, ezáltal sokkal jobban tudtak részt venni a feladaton, és megbirkóztak vele jóval nagyobb sikerrel. Persze mindkét csapat tagjainak Whiplash-dobverés szintű intenzitással vert a szíve, de a második csapat szervezete mégsem bénult le annyira, mint az első csapaté. Hogyha ezt nap mint nap tesszük, az megnövelheti az érrendszeri betegségek valószínűségét. Szóval lényegében egy apró perspektívaváltás dönthet arról, hogy érproblémás idősek leszünk, vagy pedig virgonc 70 évesek.

Szóval ha legközelebb stresszelsz, jusson eszedbe: egy röpke gondolat, egy kis változtatás már segíthet abban, hogy a stressz, ha nem is a legjobb, de mindenképp inkább a barátod legyen.

Cikkem megírásához az alábbi videó inspirált: https://youtu.be/e550gOo98cg. Megéri megtekinteni!

Sziráczki Tamás,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. D osztály