Gond, ha néha lógunk

Röviden azt tudom mondani, hogy nem gond, de hadd fejtsem ki bővebben. A lógás problémája az idők kezdete óta fennáll, és az egyetlen, ami változott, az az iskolarendszer és a tanárok hozzáállása a helyzethez. Régen csak a leszidás számított, a diákokat inkább a rendszer alanyainak tartották, és csak a szabályok betartatásán volt a hangsúly. Manapság kétfajta osztályfőnök létezik: van az, akit egyáltalán nem érdekel, hogy a diákok miért nem vesznek részt az órákon, és vannak olyanok is, akik szerencsére igyekeznek a lógás okait is feltárni és átbeszélni. Bár az utóbbiban személyesen nem volt részem, azért vannak olyan tanáraim, akik többet foglalkoznak velünk, és akár a szülőkkel együttműködve keresnek megoldásokat.

De valóban szükséges ez?

Ezt természetesen minden pedagógus eldöntheti a saját meglátásai szerint, én csak azért írom ezt, hogy egy diák szemszögéből mondjam el a véleményem. Szerintem vannak extrém esetek, amikor már muszáj közbelépni, hiszen ha a lógás heti, esetleg napi rendszerességgel megtörténik, azt már nem lehet szó nélkül hagyni. Egyébként pedig úgy gondolom, hogy nem hiába van az a szabály, hogy 20 igazolatlan hiányzásig nincsenek következmények. Az iskola egy kötött és monoton életformát kínál a diákoknak, és egyúttal hozzájárul ahhoz is, hogy minden nap stresszesnek és ingerültnek érezzük magunkat. Sokan azt mondják, hogy a tinédzserkor életünk legfelhőtlenebb időszaka, azonban az utóbbi egy-két évben ez megváltozni látszik. A kiégés és a fáradtság reális és mindennapos problémává alakult a fiatalság körében. A túlterheltség főleg abból származik, hogy rengeteg plusz órát töltünk az iskolában, olyasmivel foglalkozva, ami egyáltalán nem érdekel minket.

Néha jó és fontos a szürke hétköznapokból kiszakadni, máskor pedig simán plusz egy óra alvásra van szükségünk, ez pedig iskolaidőben csak egy-egy hiányzásért cserébe oldható meg. Nagyon fontos lenne mindenkinek azt megérteni, hogy aki néha lóg, az attól még veheti teljes mértékben komolyan a tanulást és még a tanárokat is. Tinédzserként sokszor halljuk azt, hogy csak lázadásból hozunk bizonyos döntéseket, azonban itt nem erről van szó. Ennek ellenére tisztában kell lennünk azzal, hogy lehetnek bizonyos következményei az órák nem frekventálásának, hiszen egyes tanárok ezután majd kipécézik maguknak az adott diákot, és az igazságtalanságukkal könnyen lehet, hogy több rosszat tesznek, mint amennyi örömet hozott a diák életébe az az egy óra szabadság.

Így tehát én mindenkinek azt tudom mondani, hogy a normalitás határain belül élvezze ki a gyerekkorát, hiszen ilyen felelőtlenek később már nem lehetünk. Mindenki szokott lógni, mindenki szokta azt érezni, hogy elege van mindenből, és ez így van rendjén.

Ács Kristóf, XI. E osztályos tanuló írása a nagyváradi
Ady Endre Elméleti Líceum Mi újság, Ady? című diáklapjában