Az a fránya esernyő – Hajdú Renáta írása

Olaszban mindenki boldog, vidám, amikor esik az eső. Nem fut senki haza, ehelyett táncolnak, énekelnek, az emberek élvezik az életet.

Csak én voltam olyan bolond, hogy esernyőt vásárolok hideg, csapadékos időben. Persze pár euróért mit vártam, már az első szélnél kifordult, és el is tört. Vitte magával a szél, míg egy férfi megfogta, Sorry! – mondtam, rám mosolygott, és tovabbmentem. Az első kukánál kidobtam az esernyőt. Szétázva, a szállodába érve felmentem a szobámba, vettem egy forró fürdőt, és bebújtam az ágyba.

Egyszer csak kopogtak. Kinyitottam az ajtót, és a szemelyzettől egy nő a kezembe nyomott egy esernyőt. Zavarodottan néztem a nőre, míg ő elmondta, hogy ajándék. Mosolygott egyet, és elment. Az asztalhoz mentem, hogy letegyem az esernyőt, mikor megláttam, hogy kicsúszik belőle egy cetli. Az alábbi üzenet állt rajta: I hope you don’t get wet with this umbrella!

Táncsak nem az a férfi küldte, aki elkapta az esernyőm odakint? – gondolkodtam már álmosan. Honnan tudja, hogy ez a szállásom?

Inkább lefeküdtem. Másnap reggel, ahogy az utolsó reggelimet mentem elfogyasztani (a repülőm délután indult), az ebédlőbe értem, és a felszolgáló lány egy virágos aztalhoz kísért. Gyönyörű, színes virágok voltak az asztalra téve, csak az én asztalomra. Leültetett, hozott nekem kávét és croissantot. Ahogy elkezdtem enni, megjelent előttem a férfi, aki a minap megfogta az esernyőmet. Odajött hozzám, köszönt, és leült mellém:

– Már elnézést! – mondtam.
Mire ő csak elkezdte enni a croissantot, és kért egy kávét.
– Mi a probléma? – kérdi.
– Mit akar tőlem, és hogy engedték be?
Erre ő elmosolyodott.
– Enyém a szálloda. – feleli.
Nagyot néztem, és szürcsöltem tovább a kávémat.
– Magátol pedig egy randit kérek! – jelentette ki bátran.
– A nevemet sem tudja. – mosolyodtam el.
– Dehogynem, Charlotte.

Nem értettem, mi történik, és bár nem akartam vele randizni, mégis elmentem. Gyönyörű helyre vitt el ebédelni, nagyon sokat beszélgettünk és kacagtunk. Ezt követően hazakísért, majd összepakoltam, és elvitt a reptérre, ahol búcsúzóul egy csókot nyomott a homlokomra, és ennyit mondott:

– Én adtam az eladónak a gyenge esernyőt, hogy megismerhesselek.

Elpirulva siettem a repülőmhöz…
Majd azon gondolkodtam, hogy az a fránya esernyő milyen szerencsét hozott!