A tudomány és a hatalom mint a világ megmentői. Vagy inkább elpusztítói?

„És én lettem halál, világok pusztítója.”
J. Robert Oppenheimer

„Minden történés az agyunkban megy végbe.
Ami minden agyban megtörténik,
az valóban megtörténik.”
George Orwell

A világ egyik tudományos mérföldköve, egyben a II. világháború legborzalmasabb velejárója az atombomba feltalálása volt, mely J. Robert Oppenheimer nevéhez fűződik. Őt tartjuk az atombomba atyjának, kinek történetét Christopher Nolan dolgozta fel filmjében.

Az Oppenheimer 2023-ban bemutatott amerikai életrajzi dráma és történelmi filmthriller, amelyet Christopher Nolan írt és rendezett az Amerikai Prométeusz című könyv alapján. A film rendezésében a könyv szerzői, Kai Bird valamint Martin J. Sherwin is közreműködtek. A főbszerepekben Cillian Murphy mint Robert Oppenheimer, valamint Emily Blunt, Matt Damon, Robert Downey Jr. és Florence Pugh látható.

A film Oppenheimer nemzetbiztonsági engedélyének megvonására irányuló zárt meghallgatásával kezdődik. Itt kezdi el mesélni saját történetét, mely két szálon fut: az első szál az életét mutatja be egyetemi éveitől kezdve, a Manhattan terven keresztül egészen a II. világháború végéig, míg a másik szál a Strausszal való kapcsolatára irányul, és a Strauss szemszőgéből mutatja be az eseményeket. A két szál könnyen megkülönböztethető, ugyanis a Srauss-szál eseményei fekete-fehérben jelennek meg. A szálak összefonódnak, azonban a meghallgatás jelenetei olykor-olykor megszakítják.

A film alaptémája az atombomba atyjának élete, azonban emögött megbújik egy sokkal súlyosabb téma is: a tudomány és a hatalom egymásrautaltsága. A film elején kimondottan próbálja kerülni egymást ez a kettő: „Nem kéne hagynod, hogy a politikát behozzák ide.” – hangzik el dr. Lawrence szájából. Azonban Oppenheimer és Groves ezredes találkozása után ez a kettő karöltve vonul végig a filmvásznon, ugyanis a Manhattan tervben nemcsak fizikusok vesznek részt, hanem a politika zsoldosai, a katonaság is, ami folyamatosan felügyeli a kísérleteket, és ami gyakorlati hasznosítója lesz a tudósok talámányának.

A tudománynak és a politikának ugyanaz az alapvető célja: előrébb vinni a világot. Azonban bármelyik képes el is pusztítani azt, főleg akkor, ha egymás segítségére vannak.

Oppenheimer alakja rendkívül összetett. Önmagában semmi sem létezik a filmben, csak a vele való viszonyában. Ennek eredményeképp egy felfokozott személlyesség, egy túlzott intimitás jön létre. Szinte belelátunk a lelkébe.

A kezdetekben megismerünk egy egyetemistát, aki az elméletben kiváló, azonban a laboratóriumi órákon már nem teljesít olyan jól. De már ekkor felfigyelnek tehetségére. A nőknél is nagy sikere van, egy pillanat alatt elcsábítja öccse barátnőjét, Jackie-t, majd jövendőbeli feleségét, Kitty-t is hamar az ujjai köré csavarja. Férjként és apaként családi megpróbáltatások érik, ezért Haakon-t megkéri, hogy a gyereket hagyhassa nála egy időre. A férfi azonnal beleegyezik, amit Oppenheimer furcsál, ezért Haakon így érvel: „Robert, te túllátsz a világon, amelyikben élünk. Ennek meg kell fizetni az árát. Még szép hogy segítünk.”

Oppenheimer zsenialitására és az ebből következő nélkölözhetetlenségére egyik kollégája, dr. Lawrence is figyelmezteti, amikor Robert zsidóként, a náci rasszista ideológia uralma alatt egy csapat kommunistával akar szakszervezetet létrehozni: „Miért érdekelném őket?” kérdezi Oppenheimer, mire Lawrence így válaszol: „Azért mert te nem csak fontoskodsz, hanem te tényleg fontos vagy.”

A pszichológia szempontjából Oppenheimer karakterének elemzése egy külön dolgozatot megérne. A tárgyalótermi jelenetekben kiderül, hogy egyetemista korában – saját megfogalmazása szerint – látomások gyötörték egy titkos univerzumról. A látomások jeleneteiben a tűz, a robbanás, és az univerzum többféle ábrázolása jelenik meg. Ezekhez megfelelő zenei aláfestés is társul. Mindez közrejátszik Oppenheimer karakterének túlzottan személyes megjelenítéséhez. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy az atombomba ledobása előtt Robertet semmiféle elv nem gátolta abban, hogy létrehozzon egy tömegpusztító fegyvert. Ő mindig is az elméletet tartotta szem előtt, amiről úgy vélekedett, hogy: „nem képes hatni az életünkre”. Azonban amikor látja, hogy mit is hozott létre, elkezdi magát okolni Hirosima és Nagaszaki borzalmaas sorsa miatt: „Úgy érzem, hogy nekem vér tapad a kezemhez.”

Nolan hű maradt önmagához, ugyanis az irónia nem maradt ki ebből a filmjéből sem. Az atombomba tesztelése után mindenki tapssal és ujjongással fogadja Oppenheimert. Mintha a rák ellenszerét találta volna fel, s nem pedig a világ legborzalmasabb tömegpusztító fegyverét. A bomba ledobása után az ezredes felhívja Oppenheimert, és elmondja, hogy milyen büszke rá és a csapatára, mire Oppenheimer így felel: „Itt mindenki elég lelkesen viszonyul hozzá”. Robertet egy beszédre is felkérik, ahol a következőket mondja: „Büszke vagyok arra, amit elértem.”

Amikor arról kérdezik, hogy pontosan mivel is foglalkozik, Oppenheimer a következőket mondja: „Azzal, hogy mi lesz a csillagokkal miután meghalnak.”, majd hozzáteszi, hogy: „Minél nagyobb a csillag, annál erőszakosabb a pusztulása.” Ez pontosan leírja az ő „felragyogását”, valamint a meghurcoltatások utáni likvidálását.

Strauss vot az, aki segítette Oppenheimer karrierét, azonban bukását is neki köszönhette. Bár nem szándékosan, de Robert többször is megsértette Strauss-t, aki sokáig a háttérben megbújva, aprólékosan kidolgozta bosszúállását, kihasználva Oppenheimer kapcsolatait olyan személyekkel, akik szimpatiztáltak a párttal. Amikor fény derült minderre, Strauss így fogalmazott: „Az amatőrök vágynak a napra, ezért égnek meg. A hatalom az árnyékban marad.”

A korábban említett témák melett az önismeret, a magánélet és a karrier összeegyeztethetősége, a hírnévért fizetett ár, a holokauszt és a mártírság témái is megjelennek. Ugyanakkor etikai és morális kérdéseket is feszeget a film. Oppenheimer mellett több híres alak is megjelenik, mint például: Albert Einstein, Werner Heisenberg, Szilárd Leó, Teller Ede vagy éppen Lewis Strauss. Még John F. Kennedy neve is elhangzik.

Nolan filmje életrajzi és történelmi hitelességgel, drámaian, ugyanakkor az iróniát sem mellőzve mutatja be a világtörténelem egy legismertebb alakjának életét és találmányának hatását az emberiségre.

Létai Eszter