Miért irtóznak a diákok a testnevelés órától?

A testnevelés viszonylag sok diák kedvenc tantárgya. Számukra felüdülést jelent egy olyan óra, amelynek keretein belül lehetőségük van sportolni, megmozgatni az egész napon át tartó üléstől elgémberedett végtagjaikat. Azonban van egy réteg, melynek feláll a szőr a hátán, amikor meglátja, hogy az órarendben a torna következik.

Ilyenkor ezek a diákok szabadjára engedik a képzeletüket, jobbnál jobb kifogások után kutatva, amelyeket aztán a tornatanár elé tárnak. Szegény tanárok már meg sem lepődnek, ha valakinek nincs felszerelése, görcsöl a hasa, vagy fáj a !haja. 😀

De mi lehet az oka ennek a negatív hozzáállásnak?

Szerintem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy sokan a szégyen miatt nem szeretnek részt venni ezeken az órákon. Az osztálytársak elítélő tekinteténél, gúnyos arckifejezésénél kevés félelmetesebb dolog van.

Nyilván nincs viccesebb dolog annál, mikor egy túlsúlyos diáknak bukfencezni kell, és ez nem sikerül neki. Nem nehéz megszólni azt a gyereket sem, aki kiköpi a tüdejét futás közben. Egy olyan személynek, aki nem élt át hasonló szituációt, ezek ártalmatlan poénoknak tűnhetnek, de a vicc tárgyának lenni elmondhatatlanul megalázó érzés.

Tény az is, hogy a mi generációnk nem sportol eleget, ennek következtében pedig a fizikai erőnk és az állóképességünk egyenlő a nullával. Emiatt egyrészt teljesen érthető, hogy a tornatanárok szeretnék, hogy a diákok sportoljanak, különböző módokon fejlesszék testüket. Másrészt, azt sem lehet tagadni, hogy nem minden tanuló képes ugyanolyan szinten teljesíteni. Akinek gyenge az izomzata, nem tud úgy erőgyakorlatokat végezni, mint az, aki rendszeresen jár edzőterembe. Ha valaki még sosem rúgott labdába, egyértelműen nem tud úgy játszani, mint az osztálytársa, akinek a hobbija a foci.

Mi tehát a megoldás? Úgy gondolom, elsősorban a diákoknak kéne elfogadni, hogy nem rendelkezünk egyforma adottságokkal; van aki ehhez ért, van aki máshoz. Sajnos ez egy olyan dolog, ami nem valószínű, hogy valaha bekövetkezik, mert az emberek természetüktől fogva hajlamosak az ítélkezésre. Ami viszont megvalósítható, az az, hogy a tanárok figyelembe vegyék a diákok egyéni képességeit, és ezek alapján osztályozzák őket.

Forró Borbála, 11. E osztályos tanuló írása a nagyváradi
Ady Endre Elméleti Líceum Mi újság, Ady? című diáklapjában