Tavasz a láthatáron

Nemcsak a szívekben, hanem a bőrünkön is érezhetjük a tavasz első fuvallatait. Néhány vándormadár már
kora reggel építgeti fészkét, a nappalok egyre hosszabbak lesznek, és bizony a vidéki élet is beindul.

A traktorok, szántógépek hajnaltól estig dolgoznak a kertekben és a mezőkön, a mezőgazdászok elegyengetik a földet, hisz ők is tudják, hogy nemsokára megkezdődik a veteményezés időszaka. A piacokon is megjelentek már a paradicsom- és paprikapalánták, amelyeket már most a frissen elkészített üvegházakba ültethetünk, így sokkal hamarabb teremnek, és mi is előbb ehetünk hazai termékeket. A kis üzletek polcai javában megteltek már vetőmagokkal, mint például a répa, borsó, paszulyok és természetesen a jól ismert hagyma, amelyet télen finom zsíros kenyérrel fogyasztunk. Ilyenkor minden kerti eszköz, kapa, gereblye és ásó a kapuhoz van támasztva, hisz tudjuk, hogy akármikor eljöhet az idő egy-két palánta átültetésére vagy kigazolására. A zöldségágyások megmunkálása mellett nagy teret kapnak a gyümölcsfák vagy bokrok is. Mindenki megélezi metszőollóját, és lenyesi a már oda nem illő, elhalt gallyakat és ágacskákat. A fák nagyon nagylelkűek ilyenkor, így, ha az idő is megengedi, rögtön virágba borulnak.

A virágokhoz kapcsolódóan, nemcsak a gyümölcsfák vagy a zöldségeskert pompázhat, hanem a rétek is. A vidék minden mezején, legelőjén szebbnél szebb virágok tündökölnek, ezek közé tartozik a meseszép ibolya, a csilingelő hóvirág, de egyéb mezei növény is kibújik már. Az utcák és a kertek illatokkal vannak elárasztva, sőt reggelente még a nyitva hagyott ablakokon is beszöknek az illatcseppek.

A jó idővel megérkezik az igazi jó hangulat is. A gyerekek zaja betölti az utcákat, kacagásuktól cseng minden udvar. Vígan bicajoznak vagy fociznak, néhányan pedig ugróköteleznek. A kisebb lányok virágokat gyűjtögetnek, melyet hazavisznek édesanyjuknak, és vázába teszik. Egyre több ember jár az utcán, minden sokkal élettel telibb. Az idős nénik is elfoglalják helyeiket a kapu előtt lévő ezeréves lócákon, mintha fiatalságukat, legfrissebb tavaszukat élnék, majd összesúgnak minden elhaladó biciklis háta mögött. Néhányan már az első közös idei sütögetésre készítik elő a tárcsalapot vagy a bográcsüstöket, de ilyenkor nyitják meg kapuikat a kültéri teraszok is, ahol innentől kezdve egészen késő őszig a vasárnapi ebédet fogyasztja el szinte minden család.

A mezőgazdasági gépek duruzsolása, a méhecskék röpködése vagy a lágy gyermeki kacaj, esetleg mind, egyszerre jelzik, hogy megérkezett a tavasz. Vidéken ez nem csak egy olyan változás, amit a szem lát, ez valami csoda, amit egészen mélyen, a szívünkben hordunk. Megérezzük, mikor jön el az idő a változásra, mikor kell búcsút mondanunk a télnek és ajtót nyitni valami újnak, valami szebbnek, valaminek, amit csak úgy hívunk csodálatos tavasz.

Pap Nikoleta, X. H osztályos tanuló írása a nagyváradi
Mihai Eminescu Főgimnázium Emishake című diáklapjában