„Perelnek a szülők”, de miért?

Jászvásáron bepereltek egy iskolát a szülők, mert gyermekük 1-es osztályzatot kapott zenéből. A diák nem írt semmit a dolgozatába, így felmerül a kérdés, hogy mennyire lehet jogos a felháborodás? Mint az általában a jogi tárgyalásokra jellemző, ez az eset is eléggé elhúzódott. A szülők többször is indítványoztak felülvizsgálást, de nem született változás. A fellebbezés addig fajult, hogy a szülők kérték, hogy az ügyet utalják át egy másik ország bíróságához.

Szerintem sokan – legyen szó diákokról vagy pedagógusokról – elgondolkodtak már azon, hogy az oktatási rendszerünk (enyhén szólva) hagy némi kivetnivalót maga után. Modern felfogás ugyan, de személy szerint egyetértek azzal, hogy a diákok teljesítményét nem jegyek formájában kellene mérni, és sokkal inkább az lenne hatékony, ha motiváló megjegyzések, rövid szösszenetek formájában alkotnának osztályozást a teljesítményről.

Ezt a tényt leszámítva, nem térhetünk el a jelenség valódi lényegétől… A gyerek ennyire uralkodik és fogja a pórázt egy-egy családban? Ilyen nagy kontrollt adunk a saját vérünknek?

Laikusként figyelem az esetet, és mégis olyasmit veszek észre, amit eddig mások nem igazán. Vajon mit mondhatott otthon a gyermek, ami miatt a szülők ekkora jogi hajszát csaptak? Normálisan gondolkodó ember nem szentel ekkora jelentőséget annak, hogy gyermeke rossz jegyet kapott az iskolában. Mind tudjuk, hogy a gyerekek előszeretettel túloznak el bizonyos helyzeteket, kiszíneznek vagy épp kitörölnek egy-egy részletet, így nem teljesen biztos az, hogy a szülők reális képet kaptak a jelenlegi eset pillanatáról.

Sokkal inkább azt kellene megtanítani, hogy a tetteinknek következménye van, legyen szó negatív vagy pozitív utóhatásról. Őszintén, mit várhatott a diák, miközben nem írt semmit a dolgozatára? Hogy ő akkor 5-ösnél nagyobb jegyet fog kapni?

Tudatosságra kell nevelni a gyermekeket, nem pedig arra, hogy „anyu meg apu úgyis elintézi”. Az a tény, hogy más ország bíróságát is bevonták ebbe az egész hajcihőbe, számomra már komikus, a nevetség tárgyát képezi!

Nyilván az is megtörténhetett, hogy a tanár leszégyenítette a diákot az osztálytársai előtt. Így viszont már érthető az egész helyzet, de akkor pedig nem ilyen címszók alatt kellene megjeleníteni az esetet, hanem az igazságot tárni az emberek elé.

Mindenképpen egy olyan esetről van szó, amiről fontos beszélni. Bármi is történhetett a jászvásári iskolában, az sok mindent elmond az országunk tanügyéről, a gyerekneveléséről, jogi rendszeréről és a sajtószabadságról.

Corodi Victor véleménye a maszol.ro hírportál által közölt cikkről