A pedagógusi hivatás nemes és inspiráló hatása

Amikor az óvodás vagy általános iskolás éveinkre gondolunk vissza, valószínűleg mindannyiunknak eszébe jut egy-egy emlék arról, hogy milyen jó volt a homokozóban játszani, az udvaron kergetőzni, hogyan éreztük magunkat, amikor a tanító néni megdicsért, vagy éppen kiabált ránk az elkövetett csínytevések miatt. Ha valaha is azt gondoltad, hogy a tanítónők és óvónők csak ceruzákat hegyeznek, és folyamatosan a „kérem a csendet” mondatot ismételgetik, akkor itt az ideje, hogy felülvizsgáld az elképzeléseidet!

A tanítónői szakma nem csak az órarendek és a házi feladatok világa, az óvónőnek pedig nem a színezők nyomtatásából és a gyerekekkel való játszásból áll a napja.

Úgy vélem, hogy a pedagógus hivatás egyike azoknak a nemes és inspiráló foglalkozásoknak, amelyek a jövő generációjának formálásával és nevelésével foglalkoznak. Egy tanító nem csupán tudást közvetít, hanem a gyerekekben kíváncsiságot ébreszt, segít önbizalmat növelni, és megtanítja őket az életre. A szakmában dolgozók hatalmas felelősséggel bírnak, hiszen nemcsak az ismeretek, hanem az értékek és a tisztelet megalapozásában is kulcsszerepet játszanak. Mindennapi munkájuk során olyan élményeket és emlékeket hoznak létre, amelyek egész életen át elkísérik a tanulókat. Már az egyetemen eltöltött éveim során, a szakmai gyakorlatok alkalmával megfigyelhettem óvodában és az általános iskola alsó tagozatos osztályaiban is, hogy a hivatás egyik legcsodálatosabb és egyben legnehezebb sajátossága, hogy aki ebben dolgozik, nemcsak tanít, hanem folyamatosan tanul is. Egy pedagógus szavait idézve: „A legjobb dolog a tanításban, hogy tényleg számít a munkánk. A legnehezebb dolog pedig, hogy minden nap számít.” A tanítók és óvónők nap mint nap új kihívásokkal találják szembe magukat az osztályteremben vagy az óvodai csoportszobában, és ezek a kihívások lehetőséget kínálnak számukra arra, hogy továbbfejlesszék saját képességeiket és ismereteiket.

Véleményem szerint a pedagógusoknak nem csupán munkájuk, hanem hivatásuk van.

Számomra a középiskolai éveim során egyértelművé vált, hogy gyermekkori álmomat valóra váltva Az óvodai és elemi oktatás pedagógiája szakon szeretném egyetemi tanulmányaimat folytatni. A kezdeti bizonytalanság ellenére, az eltelt közel három év során annak köszönhetően, hogy hétről hétre betekinthettem gyakorlat során az iskolai és az óvodai életbe is, egyértelművé vált, hogy sokkal inkább a tanítónői szerepben érzem jobban magam. Különös érzéssel tölt el, hogy a következő tanévben már nem egyetemi hallgatóként, diákként, hanem pályakezdő pedagógusként kell megállnom a helyem. Izgatott vagyok az elkövetkező időszak miatt, mert végre gyakorlatba ültethetem azt, amit mostanáig a Partiumi Keresztény Egytemen alaposan megtanulhattam. Természetesen vannak félelmeim és kétségeim is ezzel kapcsolatban, de a kihívás motivál, mert hiszem, hogy a pedagógiai pálya egy állandó tanulási folyamat.

Eddigi tapasztalataim alapján úgy gondolom, hogy Az óvodai és elemi oktatás pedagógiája szak jó választás minden olyan személy számára, aki szeretné mélyrehatóan megismerni a gyermeknevelés és oktatás tudományát, és elkötelezett a gyerekek tanulási folyamatának támogatása iránt. 

Almási Dóra,
Partiumi Keresztény Egytem,
Az óvodai és elemi oktatás pedagógiája szak harmadéves hallgatója