Hajdú Renáta, 10. osztályos tanuló írása: Szerelem = drog

Én egyértelműen annak tartom a szerelmet… drognak.

Mindeddig csak könyvek gyűrött lapjain olvastam róla.

De már tudom, összezavar,  megbolondít, és kicsinál testileg-lelkileg. Teljesen más dimenzióba kerülsz tőle.

Mindvégig tudtam, hogy hazugság az egész, mégis tovább olvastam, és nem tudtam letenni a könyvet. Míg jöttél Te. Te, aki elvontad róla a figyelmem, kivezettél  a képzeletemből. Elraktam a könyvet, és megprobáltam átélni a szerelmet a valóságban is. Hiba volt. A drogom lettél, és élni alig tudtam nélküled, majd jött a nagyobb pofon. A várva várt csattanó, és mindennek vége lett. Jött a köd, a sötétség, és így éltem egy jó ideig nélküled.

Ezután megtaláltam a könyvet, amit ki kellett volna dobnom, hisz ebből te olvastál nekem, és elhitetted velem, hogy örökké együtt leszünk. Ez maradt az egyetlen reményem. Megkapaszkodtam az emlékekben, és újból átéltem a csodálatos pillanatokat: a sok ölelést,  a sok csókot, és nem tudtam rájönni, hogy mégis hol botlottunk meg. Elmentem hát a parkba, ahol olvastál nekem. Téged vártalak, míg egyszercsak megjelentél.

Ott kézen fogtál, és kivezettél a sötétségből. A végén mégis meglett az örökké, ami a miénk. – fejezte be regényét Aurora.

Én is át szeretném élni ezt. Leraktam a könyvet, és élni kezdtem az életem.