Sulis dress code-ok
Most meg mit vegyek fel? – hangzik el gyakran ez a kérdés, főleg a lányok körében. Nekem két nővérem és egy húgom is van, úgyhogy nem egyszer hallottam már ezt a kétségbeesett, bizonytalansággal teli „segélykiáltást”.
Na de iskolába miben illik menni?
Talán ezen a téren oszlanak meg a legjobban a vélemények, viszont szerintem így is a társaság túlnyomó része azt vallja, hogy ami számodra kényelmes, és amiben jól érzed magad, abban járj iskolába. Rengeteg olyan iskola is létezik, ahol kötelező viselet az egyenruha. Ezeknek az egyik legfőbb célja, hogy a hátrányos megkülönböztetést megakadályozzák az oktatási intézményekben. Azon már lehetne vitatkozni, hogy mennyire szükségesek, vagy épp mennyire hatásosak ezek a próbálkozások a diákok köreiben.
Az én véleményem az, hogy nincsen rá szükség.
Egy kisebb korlátozás nem árt, ha van, sőt kell is, de nem ezzel az egyhangúsággal kell szabályozni minket, fiatalokat, hiszen az öltözékünk sok mindent elárulhat rólunk, és ha nem engedik, hogy abban járjunk iskolába, amivel kifejezhetjük magunkat, azzal csak a személyiségünk kiteljesedését korlátozzák. Mint az előbb említettem, az öltözködésünk sok mindent elárulhat rólunk, és épp ez az, ami miatt gyakran felmerül bennünk a fenti kérdés. Mindannyiunkban ott van a kétely, hogy „Vajon mit fognak rólam gondolni a többiek?”
Az ember társasági lény, így normális, ha fél, hogy kirekesztett lesz, ha mindenféle elméletet képeznek róla. NEM ez a lényeg, az öltözék a személyiség külső megnyilvánulása, a személyiségedet nem mások véleménye szerint alakítod, vagy ha igen, gyorsan tegyél le róla! A modern világ egyik legnagyobb hibája, hogy a fiatalok nem tudnak önálló döntéseket hozni, és nem is csoda, ha egyszer nem hagyják a véleményüket kifejteni, vagy önmagukat kifejezni. Persze kellenek a korlátozások, én sem értek egyet azzal, hogy valaki túl sokat mutasson meg a testéből, elvégre mégiscsak egy iskoláról beszélünk, aminek a célja a fiatalok oktatása, nevelése. Túlzásnak is vélem azt, ha (a sajnos igen elterjedt divatnak megfelelően) a diákok a nadrágjukat addig tolják le, hogy már látni lehessen az alsóneműjüket; vagy épp (főleg a női felsőtestből) több látszódjon, mint amennyit a ruha eltakar. Ezek ellenére viszont, én azt gondolom, hogy mindenkinek a saját maga érdekeit kellene maga előtt hordoznia, és ami neki tetszik, illetve ami számára kényelmes, abban kellene a napjait töltenie.
Ne mások, vagy az épp aktuális divat szerint bővítsd a ruhatárad, az sosem jövedelmező…
De egy jó tanács: akármennyire is kényelmes, vagy akármennyire is kedveled egy pólód, zoknid vagy pulcsid, a körülötted élő emberek nagyra fogják értékelni, ha legalább három naponta lecseréled, és felveszel egy kevésbé kényelmeset, de tisztát, lehetőleg illatosat.
Szabó Ödön