Apád előtt ne vetkőzz

Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz – könyvrecenzió

Mi visz rá valakit arra, hogy egy gyermeket molesztáljon? Ehhez hasonló kérdések kavarogtak a fejemben, mióta elolvastam Éva könyvét.

De ha még ez nem volt elég, akkor jött a pofánverés, amikor az utószóban kiderült, hogy igaz történet(ek) alapján íródott a cselekmény. Teljesen ledöbbentem, és letargikus állapotban voltam körülbelül 2 hétig.

A cselekmény az 1920-as években játszódik: a nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyol nátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Rideg és szeretet nélküli apácák gondoskodnak róluk, a fiúk társaságában pedig farkastörvények uralkodnak: aki erősebb, az az éjszaka leple alatt bármit megtehet a többiekkel. A testvérpárt néhány év múlva nevelőszülők veszik magukhoz, de vajon képesek-e elfelejteni mindazt, ami az árvaházban történt velük?

Hatvan évvel később, szintén Miskolcon, az ötéves Eszter elhidegül imádott édesapjától, miután anyja figyelmezteti, hogy vigyázzon vele. A kislány csak nagyapjára, Tatusra számíthat, aki mindennél jobban szereti unokáját, s akiben Eszter mindenki másnál jobban bízik, bár nem kellene…

Imádtam minden egyes sorát (már amennyire egy ilyen elborzasztó témájú könyvet imádni lehet).

Utólag belegondolva kettős érzéseim vannak a művel kapcsolatban. Egyrészről, az erősödött meg bennem, hogy a társadalom mekkora hatással van az egyénre, hisz a társadalom miatt vált olyanná a főszereplő, amilyenné, és ezért vált egyfajta családi „normává” a pedofília. Viszont emellett megmutatkozik az is, hogy a generációkon keresztül átívelő jellemvonásokat hogyan is lehet leküzdeni.

„Elkerülni a nehéz témákat gyávaság. Én pedig nem akarok gyáva könyveket írni.” Ezért pedig minden tiszteletem az Éváé!

Corodi Victor