Egy szerelmi történet a hetvenes évekből, mely ma is releváns
Szilvási Lajos: Egymás szemében
Nemrég olvastam egy könyvet az antikváriumból, melyet az iskolám egyik magyartanárnője ajánlott, annyit mondva, hogy “Hiába a hetvenes években lett megírva, a felvetett problémák most is relevánsak”.
Bizony igaza volt a tanárnőnek, hisz a főszereplők közül bármelyiknek, legyen az Tamara vagy Attila, az ő életük és történéseik simán egybevághatnak egy mostani tizenhét éves diák életével is. A cselekmény Tamara és Attila naplóbejegyzéseiből bontakozik ki, így pedig a két fiatal szemszögéből nyerünk betekintést a regény világába. Ezekben a naplóbejegyzésekben önmagukról, a másikról, egymásról és másokról, valamint a bizonytalan jövőről írnak, és mindezt őszintén teszik.
Mindketten személyes véleményt fűznek a történtekhez, megismerjük a családtagjaikkal való zűrös kapcsolataikat, valamint egymásról alkotott véleményüket. A két főszereplő sztereotipizált lett a többi diák által. Tamarát elítélik diáktársai előző kapcsolatai miatt, míg Attilát egy tipikus jó tanuló, jól megnevelt fiúnak látják.
Mindketten szeretnek naplót írni, érzelmeiket naplóbejegyzésekbe foglalni, viszont a két egyénnek több ellentétes tulajdonsága is akad: Tamara extrovertált, míg Attila inkább introvertált, emellett Tamara szeret olykor beszélni a naplójáról, sőt próbál Attilával is beszélni róla, de közben Attila egyáltalán nem szeret erről beszélni.
Nem hiába lett ez a könyv Szilvási Lajos egyik legsikeresebb könyve. Az író nagyon gördülékenyen oldotta meg, hogy a két diák különleges, az olvasó számára érdekes szereplő legyen. Szívesen olvastam a könyvet, és olykor szinte olyan volt, mintha egy velem egyidős diákkal vagy egy baráttal beszélgetnék, hogy ők hogy töltötték el a napjukat, milyen érdekes dolog történt az életükben aznap vagy az elmúlt időszakban.
Szerintem főként olyanoknak tetszene a legjobban ez a regény, akik szeretik a szerelmi történeteket, a naplóbejegyzés-típusú könyveket. Egy felfrissítő, közepes terjedelmű olvasmány, amelyet igazából én bárkinek szívesen ajánlanék.
Tamás Jázmina