Elballagtam. Most merre tovább?

Sok (ex-)egyetemistának ijesztő lehet elballagni, befejezni a tanulmányokat. Több évnyi kemény munka után tele a tarsoly, és végre „készen állnak” vállukra venni a világot. Vagy mégsem. Ez folyik ugyan a köztudatban, de elárulom, nem ilyen egyszerű. Kevés olyan személy van, aki segítség és löket nélkül egyből tudja, mit kezd a diplomájával. Több gondolattal is meg kell békélni ballagás után, például azzal, hogy elszakadunk a megszokott környezetünktől, barátoktól, kedves tanároktól, majd mihamarabb munkát kell találnunk, de addig is a szüleink nyakán élni még, ráadásul jó ideig nem találjuk a helyünket a világban.

Sosem vagy egyedül, ezt tudnod kell! Próbálj időt adni magadnak, légy türelmes, és lassan-lassan kezdj el kitűzni magadnak célokat. Mindebben segíthetnek a következő kérdések, melyekre ügyesen válaszolhatsz magadnak (igen, magadnak, másra ez nem tartozik, elvégre nincs szükségünk sem megvetésre, sem szánakozásra, amiért még nem tudjuk, milyen úton haladunk tovább):

• Miben vagyok érdekelt? Mik a szenvedélyeim, ha vannak?
• Milyen készségekkel rendelkezem, és mik az erősségeim, gyengeségeim?
• Milyenfajta munkakörnyezetre vágyom? Szeretnék-e csapatban dolgozni? Szeretnék-e otthonról, kényelmesen dolgozni?
• Milyen anyagi céljaim vannak? Mikbe szeretnék befektetni a (közel)jövőben?

Egy út végállomása egy másik út kezdete. Ezt pedig nehéz feldolgozni, elfogadni. Fontos (és ezt nem győzöm kihangsúlyozni), hogy türelmesnek kell lenned magaddal, és mindenek előtt, önmagadra összpontosíts; az sosem segít, ha volt társaid példáját szeretnéd követni, és hozzájuk kezded hasonlítgatni magad. Fogadd el, hogy ahány ember, annyiféle tempó van a világon.

Andó Réka